Arra az évre nem terveztem semmi nyaralást, mert szeptemberben kezdődött a suli és a pénz kellett a tandíjra. De jött egy "szerencse angyal", aki nem pont az enyém volt, hanem egy kedves munkatársamé, és az akkor akcióban vett Samsung TV-vel nyert egy két személyre szóló 10 napos ajándékutat Görögországba. Az én szerencsémre, ő nem tudott elmenni párjával az útra, így felajánlotta, hogy a jogot átadja nekem. Életem legolcsóbb nyaralása következett, mert nagyon olcsón (20000 Ft) megvettem tőle.
Ezen a jó híren felbuzdúlva elkezdtem gondolkodni, kit is hívjak magammal. Sokáig nem kellett törnöm a fejem, mert az általános iskolából jó barátként (és még mindig azok vagyunk) elvált barátnőmet hívtam el magammal. Soha nem fogom elfelejteni, mikor felmentem hozzájuk és elmeséltem a dolgot neki, olyan volt, mint a filmekben, mikor az ember kezét kérik meg (pedig csak nyaralni hívtam), könny szökött a szemébe és úgy mondta, hogy persze, miért ne jönne el velem nyaralni. Mikor a mamája hazajött, rögtön elmesélte, miért is látogattam meg. Nagyon boldog volt.
Ezután jött a hosszas intézkedés, amitől mindenkinek borsózik a háta. Fel kellett hívnom a West Travel Utazási Irodát, ahol közölték, hogy csak a budapesti irodájukban tudom elintézni a foglalást. Mivel Borsod megyei vagyok, nem nagyon örültem a hírnek, de úgy voltam vele, csak egyszer adódik ilyen az ember életében, amit nem fogok semmi ilyen fajta akadály miatt lemondani. Így nagyanyómmal felmentünk és elintéztük az utat. Két időpont közül választhattunk (04.16-05.25. vagy 09.18-10.31.). Mivel márciusban voltunk intézkedni, így az áprilisi indulás ki volt zárva. Alig vártam, hogy elmondjam az időpontot és azt az időt, mikor elindul velünk a busz.
Mikor az ember alig várja, hogy eljöjjön a várt időpont, nagyon lassan múlik az idő, de kivártuk. A busz Budapestről a 6 órakor a Dózsa György útról indult. De a találkozó már fél órával korábban volt. Ezzel a korai találkozóval és indulással volt egy kis gondunk, de a nagy és az országban szétszórt rokonságnak köszönhetően ezt is megoldottuk.
1999. szeptember 20-án 6 óra után pár perccel elindult velünk és még jó néhány emberrel a busz Görögország, azon belül Olympic Beach felé. A volt Jugoszlávián keresztül haladtunk, ami egy kicsit érdekes útnak ígérkezett, hisz akkor volt a háború utáni időszak. Lakott területen rendőrök irányították saroktól sarokig a túrista buszokat, ami enyhén megijesztett bennünket. Az a sok lerombolt és kiégett ház és híd... A buszvezető néha nem is nagyon tudta hol fogunk kijukadni, mivel a régen járt utak le voltak zárva. Hál istennek, ennek az útszakasznak a nagy részét az esti órákban tettük meg, bár azok (köztük én is), akik éppen akkor nem aludtak, szemtanúi lehettünk a borzasztó látványnak. A határokon nem volt semmi fennakadás, a körülményekhez képest hamar le is jutottunk. Sőt, még korábban is, mint ahogy tervbe volt véve. Ezt onnan tudtuk, hogy elég sokat kellett várnunk a szobák elfoglalhatóságáig.
Az akkoriban épülő Olympic Beach utcái nem voltak lekövezve, nagyon finom homokos volt. Ezt akkoriban "földútnak" hívták. Mikor kiosztották, ki, melyik apartmanban fog megszállni, mi szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert a parttól 150-200 m-re voltunk, így a közeli utcán (kb. 2-3 házzal arrébb) lekanyarodva már ott is voltunk. A szobák kiosztásán sokat nevettünk, úgyanis volt egy fiatal pár, akik az alatunk lévő emeleten kaptak helyet, ők külön ágyasat, mi franciaágyasat kaptunk. Az apartman alatt egy ruházati üzelet működött, akinek tulajdonosa egy kedves, középkorú, pocakos férfi volt. Szemben egy taverna volt, ahová elég sokszor beültünk. A közelben volt bolt is, ahol az addig nálunk kevés helyen látott nektarint is lehetett venni akkora méretben, amit itthon soha nem láttunk (4-5 db 1 kg).
Úgy döntöttünk, hogy még aznap este úszunk egyet a kristálytiszta tengerben. Már alig vártuk, hogy belecsobbanhassunk. Addig pancsikáltunk, hogy az az enyhe sodrás elvitt bennünket, úgyhogy mikor kijöttünk a vízből, a cuccunkat úgy kellett a sötétben keresni. Jó móka volt. A tengerpart menti tavernákból kiszűrődő fény és zene nagyon hangulatossá tette fürdőzést. Barátnőmet egy kicsit meg is vicceltem, mert mindenáron le akart zuhanyozni a parton és én állítottam neki, hogy nyugodtan megteheti, senki sem fogja látni. Azzal én sem számoltam, hogy még a tavernákból is ki fognak jönni. Mikor lebuktam a turpissággal, már majdnem bepisiltem a röhögéstől.
Másnap, mire felébredtünk, már mindenki a reggeli fürdőzésből és napozásból visszafelé jött. Ez a nyaralásunk alatt így is maradt. Valahogy nem akartunk 7 óra körül felkelni. Ébredésünk után, reggeli közben eldöntöttük, hogy felfedezzük Olympic Beach helyeit, ahová el fogunk látogatni. A barátnőmet a mamája felruházta egy mobiltelefonnal (Istenem, mekkora telefon volt! Még jó, hogy elbírtuk.), hogy haza tudjunk telefonálni, ha megérkeztünk. Erre nem került sor, mint utólag kiderült, a kártyacsere, ami annakidején a rooming szolgáltatást is magában foglalta, elfelejtődött a telefonba betenni. Pedig egész nap próbálkoztunk, majd feladtuk. Az apartman alatti bolt tulajával is összebarátkoztunk, úgyhogy minden "reggel" együtt kávéztunk és a ruhákat próbálgattuk. Vettünk is 1-1 rucit és mellé kaptunk is 1-1. Annyira jól sikerült a barátság, hogy mikor a boltba elszaladt, ránk bízta a boltot. Először nagyon be voltunk rezelve, de utána megnyugodtunk és mitha mindig is ott dolgoztunk volna, úgy segítettünk. A tengerparti sétánkon szembetaláltuk magunkat két görög sráccal (az egyik, Jorgos, nappal a "baywach", éjszaka a dj, a másik, Stefan, a kidobó és a pultos szerepét töltötték be), akik a Cafe Garden nevű disco hívogató szórólapjait osztogatták. Úgy döntöttünk, elnézünk és belevetjük magunkat a görög éjszakai életbe. Nagyon jól éreztük magunkat és a hajnali órákban tértünk nyugovóra. Megnyugtatott bennünket a tény, hogy már akkor is sok magyar fiatal próbált az országban szerencsét. A nappal bár, este disco helységben is az egyik pincér lány magyar volt és mint kiderült, a "dj" barátnője. Miután igencsak jól éreztük magunkat, a napjainkat mindig ott fejeztük be. A napozással volt egy kis incidensünk, mert hiába próbáltunk az alvásnak ellenállni, sajnos nem sikerült, így a leégést nem úsztuk meg. Ráadásul addig sétáltunk a parton a nyugodt napozás érdekében, hogy mikor felébredtünk a nudi kellős közepébe csöppentünk. Elég ciki volt, de sehol nem volt kitáblázva. Ez volt az egyik olyan élmény, amit az ember elfelejteni nem fog soha. Még a mai napig is jót nevetünk rajta.
Mivel Olympic Beach Paráliától 1-1,5 km távolságra van, majdnem minden nap átsétáltunk. Buszjárat is volt, de minek fizetni egy ilyen kis távolságért? Parália már akkor is sokkal nyüzsgőbb volt és sokkal több üzletettel rendelkezett. Az ajándékokat ott vettük meg. 18-19 óra körül indultunk és mire bulizni "kellett" menni, már lepakolva, frissen, illatosan indultunk szórakozni. A görög férfiak, fiúk nagyon aranyosak és figyelmesek. Ezt nem azért mondom, mert minden költéget ők akarnak állni, hanem azért, mert ha odamegy egy hölgyeményhez, ő pedig visszautasítja, akkor szépen elköszön és tovább áll. Persze vannak itt is kivételek, de azokat gyorsan le kell szerelni és nekünk hölgyeknek kell tovább állnunk. Olympic Beach és Parália közötti sétány mellett sok disco volt. Ezek azért is voltak jó helyen, mert nem zavarták a pihenni vágyókat az üdülőhelyeken. A leglátványosabb a Havanna Club volt, ami elég kezdetlegesnek látszott a nád kerítésével, mégis nagyon sokan jártak oda. Mi nem tértünk be soha, de a parton akikkel találkoztunk fiatalokkal, mindenki ajánlotta a helyet. Nekünk bőven megfelelt a Cafe Garden is. Már annyira összebarátkoztunk a személyzettel, hogy zártkörű tomboló órát is biztosítottak nekünk. Sokan jártak oda, ezért elég kis hely jutott a táncra. A dj-nek és a kidobónak igen bejött a teljes erőből buli van stílusunk, mert minden italunkat ők akarták állni. Eléggé tartottam Jorgos (ő volt a dj) közeledésétől, hisz neki ott dolgozott a barátnője, de elég nyitott volt a kapcsolat, mert a csajt egyáltalán nem érdekelte a dolog.
Az apartmanunkkal szemben található tavernában, a második nap, mikor megebédeltünk, kipróbáltuk a híres görög italt, az ouzo-t. Barátnőm egy korty után azt mondta, hogy inkább igyam meg az övét is, pedig nagyon jól le volt hűtve. Lehet, hogy éppen ezért nem kellett neki? :) Kaptunk egy magyar-görög szótárat is, hogy próbálkozzunk a nyelv fontosabb kifejezéseivel. Miután fizettünk és az induláshoz készülődtünk volna, megkérdezték, lenne-e kedvünk másnap a görög esten ott vacsorázni. Elmondták, hogy ha reggel (tudták, hogy nekünk mit jelent) átsétálunk lufit fújni és díszíteni az éttermet, akkor nem kell belépőt fizetnünk és lefoglalják nekünk az asztalt is. Úgy gondoltuk, ezt nem lehet kihagyni, pláne, hogy élő zenekar lesz. Így miután másnap felkeltünk és megittuk a mi drága boltosunkkal a kávénkat, átmentünk és feldíszítettük a helységet. Este, tényleg a legjobb helyen található asztalra volt kiírva a nevünk. A hangulat annyira jóra sikeredett, hogy a pincér srácokkal még táncra is perdültünk. Az este fénypontja az volt, mikor a fogyasztás felét kellett csak kifizetnünk. Nem értettük a dolgot, de megnyugtattak bennünket, hogy ennyivel van ennyi.
A nyaralás alatt nem néztünk meg semmi nevezetességet, mert tudtuk, hogy még vissza fogunk térni és én amúgy is sokszor voltam már az országban, barátnőmet meg akkor nem is nagyon érdekelte. Az árakat még márkában (1 német márka 187 Ft volt) adták meg, így azokban adom meg:
- Meteora 40 DM
- Athén 60 DM
- Olimposz 30 DM, jeeppel 60 DM
- Thesszaloniki 25 DM
- Hajókirándulás 40 DM
- Folklórest (most görög estnek hívják) 30 DM
- Skiathosz 60 DM
Mikor eljött a hazautazás ideje, nagyon le voltunk törve, de már a jövő évet terveztük.
Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon jó volt és csak ajánlani tudom Görögország csodálatos embereit, kultúráját és a szépséges tájat a nevezetességeivel együtt.
Ennyi pénzt adtam a nyaralásért:
- utazási jog: 10000 Ft
- baleset- és poggyászbiztosítás: 2500 Ft
- forint márkára váltás: 24959 Ft
A sok ingyen és féláras ital és ételfogyasztás miatt, bőven hoztam haza márkát és drachmát is.
